A Setét Torony meghódítása, 1. rész

1. rész: A harcostól a Setét Toronyig

Ha az ember Stephen King nevét hallja, először rögtön a horror műfajára gondolt. Pedig aki legalább egy könyvet olvasott már tőle (főleg a korábbi munkásságából), tudhatja, hogy ő ennél sokkal több: halálosan precíz jellemrajzai, lélekábrázolásai és karakterfejlődései a kortárs mainstream irodalom egyik Góliátjává teszik, műfajtól függetlenül. És az évek során messze nem csak nagysikerű horror vagy pszicho-thriller regényeket tett le az asztalra, hanem a fantasy műfajába is belekóstolt, mégpedig nem is akárhogy.

A Setét Torony. A harminc év alatt elkészült hétkötetes fantasy-sagát még maga az író is a saját magnum opusának tekinti, a nagy műnek, ami összefoglalja, egységes rendszerbe rendezi a teljes munkásságát. És bár a történetbe kerültek bőven science-fiction és horror elemek is, eredendően egy fantasy-ciklusról van szó, ráadásul a műfajkeveredés és a rengeteg építőkocka miatt teljesen egyediről.

A történet abban a korban fogant, amikor a fantasztikus-irodalom elkezdte kinőni magát, amikor a hard sci-fi mellett a fantasy szerzők is egyre nagyobb sikernek örvendtek. Amikor elkezdték végleg elhagyni a tolkieni bölcsőt, és olyan klasszikusok születtek, mint Silverberg Majipoor-sorozata, a humorral átitatott Korongvilág vagy a Résháború.

Ez a cikksorozat a Setét Torony-ciklusról szól – sort kerítünk a sorozat hátterére, a történetére, a jelenkori életére, mindenre, ami kedvcsinálóként szolgálhat bárkinek eme páratlan 4500 oldal elolvasásához.

A sorozat műfaja rendkívül egyedi, a fantasy háttér mellett igen komoly sci-fi szál is meghúzódik (a hivatalos megnevezés nem hiába science-fantasy), ráadásul az egésznek a keretét a 60-as évek Leone-i spagetti-westernjei és az Artúri mondakör adja, néha klasszikus king-i horrorelemekkel megfűszerezve. Mivel a történet 30 éven keresztül formálódott, ezért az egyes kötetek magukon viselik a saját koruk nyomát is, egész annyira, hogy a King különböző írói korszakaira jellemző stílusjegyeket is egyértelműen fel lehet ismerni bennük.

A Setét Torony valójában egy utazás története. Ez az utazás, illetve annak megannyi dimenziója pedig egyetlen ember, Gileádi Roland Deschain körül, az utolsó „harcos” körül összpontosul. Főhősünkkel egy végtelen sivatag közepén ismerkedünk meg, egy elmozdult, poszt-apokaliptikus világ óriási sivataga közepén, miközben évek, évtizedek, évszázadok óta üldöz egy feketébe öltözött embert, akitől választ vár kérdéseire.

Valami ugyanis történt a harcos múltjában, ami az egész világot kimozdította a helyéről: az idő már csak illúzió, nem úgy folyik, mint régen; a hatalmi viszonyok átrendeződtek és nagy birodalmak buktak el egyik napról a másikra; sok helyen névtelen szörnyetegek megjelenéséről suttognak. Az egész középpontjában pedig egy titokzatos, senki által nem ismert építmény, a Setét Torony áll.

A történet alapjait amúgy egy főiskolán tanult Robert Browning vers, a Roland vitéz a Setét Toronyhoz ért nyújtotta King számára. Browningot annak idején Shakespeare Lear királyának egy sora inspirálta, aki pedig egy régi, skót népmeséből vette a bizonyos Rowland vitéz alakját (figyelem, a rege nem egyezik az ófrancia irodalom gyökerének tartott Roland-énekkel, bár sok helyen elég sok hasonlóságot mutat). Ez, mármint a harcos és a Setét Torony kapcsolata adta meg az akkor még csak nagy vonalakban sem létező történet vázát. A mitológia csak kisebb ötletekből állt, semmi se fűzte össze őket egy nagy egésszé, alig tudtunk valamit a múltról, a világokról, a Setét Torony mibenlétéről.

Aztán ahogy King elkezdett foglalkozni a folytatással, szépen lassan benne is letisztult minden, és itt kapcsolódott be először a science fiction szál, már amennyiben a kerek mitológiát nézzük. A ciklus értelmezése szerint rengeteg különböző, párhuzamos világ létezik egymás mellett, amik koncentrikus körökként keringenek egyetlen központi tengely, a Setét Torony körül. Roland világa csak egy ezek közül az univerzumok közül, mint ahogy közéjük tartozik a mi „valóságunk” is, és még számtalan másik hely is.

A Torony pedig mindenütt ott van és mindenhol másmilyen: van, ahol egy hatalmas, fekete kőépítmény, máshol pedig egy szál rózsa jelképezi a hatalmát, mint a világokat egyben tartó istenség manifesztációját. És itt jön be a csavar: a Torony veszélyben van, haldoklik, egyre közelebb áll az összedőlése. Az erre utaló jeleket egyre többen látják, a veszély mivoltával azonban senki sincs tisztában, a megmentésével pedig csak Roland foglalkozik. Egy letűnt kor utolsó gyermeke.

És ahogy halad a célja felé, útitársai is akadnak, különböző időkből és világokból. És az utazás, az együtt átélt, világokon átívelő kalandok és veszélyek olyan szoros barátokká, családdá teszik őket, amik az amúgy teljesen magába fordult és lélektelennek tűnő harcost is megváltoztatják.

A történet ezeket a kalandokat meséli el. Rajtuk keresztül pedig szépen lassan előttünk is kibontakozik a múlt: egy régi, hatalmas, mára eltűnt nép, a világ felégése, Roland életének kisiklása. És utána az új cél megjelenése.

Mert a Torony keresése mellett Roland jellemfejlődése, a barátaival, a múlttal, az élettel való kapcsolata áll a ciklus középpontjában. A harcos, aki korábban mindent és mindenkit feláldozott csak azért, hogy a Tornyot elérje, újra elkezd érezni. Foglalkozni másokkal. És ez lehet a menekülése a létezés magányából, a látszólag soha véget nem érő hasztalan keresésből.

A cikksorozat következő részében megismerhetjük a Setét Torony univerzumának születését, és alakulását a három évtized alatt, valamint a kapcsot, ami miatt Stephen King teljes életművének összefogójának tekinthetjük a sorozatot.

További érdekességek, hírek a Setét Torony világából: http://asetettorony.wordpress.com/